Világetető

Lecke a franciáktól: hogy lehet egy gyereket az élet ízére megtanítani?

2016. január 10. Világetető

L'art de vivre, természetesen szigorúan párizsisas kiejtéssel, sokan álmodozunk erről. De ezt nem lehet felnőtt korban elkezdeni, ezt bizonyítja egy kutatás. És természetesen az evéssel függ össze minden, ez is.

Január elején nyilván a többség az aktuális friss fogadalmának megfelelően igyekszik betartani a diétáját, mér csak pár nap telt el, így van esély rá, hogy egyelőre sikeresen. Az egész elgondolás lényege, hogy a táplálékkal bevihető élvezetek csökkentése évén igyekezzünk egy egészségesebb, fittebb és persze jobb külső felé. De van azért ebben valami nagyon bizarr, na meg, ha ilyen komoly profitot eredményez a dolog, akkor miért olyan nehéz betartani az önként vállalt korlátozásokat? Talán azért, mert amikor az ideális testsúlyunk felé akarunk közelíteni, akkor lemondunk az evés öröméről.

Bűnözésnek hívjuk, amikor megeszünk egy darab csokit vagy sütit, néha beiktatunk boldog órákat (happy hours), vagy akár napokat az életünkbe, leválasztjuk az élet élvezetét az életről. 

Franciául a 'plaisir' nem egy illetlen szó. Nem kell hedonistának, élvhajhásznak lenni ahhoz, hogy az ember élvezetet, örömöket keressen, az nem egy külön program, hanem a mindennapok része, amiért nem kell bocsánatot kérni, nem lehet dicsekedni se vele, mert ez a norma, iránytű. És a szülők már egészen kis korukban elkezdik a gyerekeiket erre, azaz ízlésre nevelni ('l’éducation du gout').

Legutóbbi posztomban nem véletlenül hoztam fel én is a franciákat, ahol nem felnőttként, hanem egészen kis korukban elkezdenek ismerkedni a gyerekek például a sajtokkal vagy a borokkal. Mert talán az első lépés az élvezetes élethez az ízeken keresztül vezet (Nem véletlenül választottam életmódomnak a Világevést...). A francia gyerekek nagyon korán kezdik az ismerkedést a világ ízeivel, és ezzel párhuzamosan az asztali etikett is a rutin részévé válik. Nem csak a családokban, hanem a bölcsödékben is! Már két éves korukban is 4 fogásos, előételből, főételből sajtból és desszertből álló ebédet kapnak! Amivel észrevétlenül megtanulják az étkezés rendjét is, na meg persze az élvezetét.

Persze az ízlés kialakításában nem csak ízlelés kap szerepet, hanem minden más érzékük stimulálása is. Egy amerikai szerző kutatásában (Marie-Anne Suizzo cikke alapján, az ő kutatása és ötletei felhasználásával írtam ezt a posztot is, mert nagyon egybecseng a saját véleményemmel és megfigyelésemmel) 455 francia szülő vallott a nevelési nézeteiről. Az eredmények szerint számukra a gyerek agyának, ízlésének, érzelmeinek stimulálása előbbre való, mint elemi igényeinek kielégítése és a jó modorra nevelése. A stimulálás alá tartozik itt a gyerekeknek olvasás, zenehallgatás, masszírozás is. Ezeknek a legvégső célja az, hogy kifejlesszék a saját érzéküket arra, hogy mi okoz nekik örömöt.

 Persze a francia szülők se mondanak le a nevelésről sem. De itt is beoson a hátsó kapun az élvezet, az öröm: ugyanis a francia szülők a felmérés szerint a jó modort si alapvetően azért szeretnék megtanítani a gyereküknek, mert azok így jobb kapcsolatba kerülhetnek a környezetükben levő emberekkel, így örömet szerezve önmaguknak is. Tehát a társadalmi szabályok betartása nem egy (fizikai vagy verbális) pofonokkal kikényszerített rendszer, hanem - némi önkorlátozáson alapuló - önérdek a nagyobb jó, a több élvezet érdekében.

Közben a világnak ezen a részén az örömökről, élvezetről való lemondás a legnemesebb viselkedés, a kemény munka és önfeláldozás hozza csak meg a gyümölcsét. És amikor végre kicsit kiszakadhatunk ebből a követelmény-rendszerből, akkor hajlamosak vagyunk alaposan túlzásba is vinni a dolgot. Akkor jöhetnek a kemény bulik, a nagy zabálás és az alapos italozás. Aztán meg a bűntudat. Ha túlságosan élvezzük az evést, azt mindjárt átsoroljuk a bűnözés kategóriába. Talán ha nem akarnánk hét közben megfosztani magunkat az élet egyszerű örömeitől, akkor nem kellene hétvégén olyan kétségbeesetten pótolni azokat. Elindul a szegény ember legkisebb fia és hatalmas küzdelmek és nélkülözések árán elér a végkifejletig, ahol aztán jöhet a hízott tulok és a 3 nap és 3 éjjel tartó mulatozás. De nem járt volna jobban, ha inkább minden nap eszik valami finomat? 

Amerikai szülők - egy összehasonlító kutatás szerint - a vacsoraasztalnál leginkább arról beszélnek a gyerekeinek, hogy mit kellene enniük táplálkozási és morális okokból. Az olaszok ezzel szemben arról beszélnek, hogy mit szeretnének enni a gyerekek, és arra bátorítják őket, hogy alakítsák ki a saját ízlésüket.

A tanulmány egyik legmeglepőbb gondolata az volt, hogy a francia szülők szerint, ha a gyerekeiket stimulálják az élet örömeinek legváltozatosabb megélésére, azzal megelőzik azt, hogy később drogfüggőkké váljanak!

Szóval érdemes lenne megfontolni, nem csak azt, hogy hogy és mire neveljük a gyerekeinket, de azt is, hogy van-e értelme a saját életünket is diéták és túlzásba vitt 'bűnözéses' szakaszokra osztani! Talán itthon sem szinte csak a véget nem érő lakomákról és a zabálásról szólna a karácsony, na meg a brutális ivásról a szilveszter, ha a hétköznapok során értelmesebben kezelnénk a témát. És akkor nem azt kellene hallgatni (Facebookon olvasni) az ismerősöktől, hogy annyit ettek/ittak, hogy már rá se tudnak nézni semmire, hogy szétdurrannak, kikészültek, másnaposak, szédülnek... És akkor jöhetnek a következő hetekben, hónapokban a kölesgolyók, korpás kekszek, puffasztott műkenyerek, hiszen nyakunkon a bikiniszezon, amikor majd halálra bulizzuk magunkat.

Disclaimer: annyira azért nem vagyok öreg, mint a poszt alapján tűnhet!

[Ha valaki nagyon szeretne elmélyedni a témában, itt van rengeteg tanulmány, olvasnivaló!]

A bejegyzés trackback címe:

https://vilageteto.blog.hu/api/trackback/id/tr808251252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bobbafet 2016.01.12. 00:16:15

A párizsisas az egy arrogáns és raccsoló ragadozómadár?