Világetető

Az anyakönyvvezető magányossága - bölcs tanácsok elszenvedése

2015. szeptember 03. Világetető

Mivel a terhesség fizikai kínjaiból kimaradok, számomra a legdurvább a kéretlen bölcs tanácsok elszenvedése. Ezeket hogy lehet megúszni?

Igazából valószínűleg még így is kivételezett helyzetben vagyok, rengeteg barátom vagy kompletten kihagyta a tanácsadást az utóbbi időben, vagy volt elég jófej ahhoz, hogy megpróbálja egyetlen egy tanácsba sűríteni az addig összegyűjtött, gyerekvállalással kapcsolatos minden tudását, és nem terhelt továbbiakkal. Azt persze értem én, hogy jó szándék van emögött (vagy nem?), de amikor vadidegen emberek kezdenek beleszólni ellentmondást nem tűrő hangon a dolgaid menetébe, vagy olyan figurák bölcselkednek, akiktől még a legközelebbi metrómegállót se kérdeznéd meg, akkor nem könnyű megköszönni a 'segítséget'.
Egy terhes nő valahogy mindenkiből kihozza a mélyében lapuló, ugrásra kész anyakönyvvezetőt, aki egy házasság során a legdurvábban képes visszaélni az 'ifjú pár' közhelybefogadó-képességével. A szülők is legnagyobbrészt arra kényszerülnek, hogy örömöt és hálát színleljenek, amikor valaki végre megosztja velük azt az egyedi gondolatot, hogy 'most aludd ki magad, mielőtt megszületik, mert aztán később már nem lesz lehetőséged!'.
Az ötlet maga zseniális, nyilván eleve például egy anya arról híres a terhesség végső stádiumában, hogy borzasztóan jól és kényelmesen tud aludni, nem zavarják meg ebben fizikai fájdalmak, nincs erős és állandó vizelési inger, nincsenek durva hormonális hatások, sem pedig a nagy has miatti kényelmetlenség, hogy párat említsek azok közül az okok közül, amik még akkor is kizárnák az előre kipihenés lehetőségét, ha amúgy nem lenne ez élettanilag teljesen nonszensz. 
Legalább ennyire hasznos tippekkel tele tudnék írni egy teljes blogot, de helyette inkább leírom, hogy hogyan abuzált minket a jószándékú anyakönyvvezetőnk, mert az viccesebb:

sziv350.jpg

Rajz: Joki

Az egyeztetés során egyértelműen jeleztük, hogy semmiféle ceremóniára, kiegészítésre nem tartunk igényt, spártai rendezvényt szeretnénk, vendégek se lesznek, csak tanúk. Azt még bőven elfogadom, hogy amikor a feleségem egyedül visszament a csekkel, akkor megpróbálta rábeszélni, hogy mégiscsak legyen pezsgő, meg gyűrűfelhúzás és bevonuló zene, gondolva, hogy biztos én vagyok a zord alak, aki ellenzi az egészet, ő meg titkon erre vágyik. Nem erre vágyott, maradt minden a régiben.
El is érkezett a nagy nap, amikor először is egy kedves hölgy, komoly kamerával megkérdezte, hogy rögzítheti-e az eseményt. Mondtam, hogy nyugodtan, engem nem zavar. Aztán megesett rajta a szívem, és jeleztem, hogy ne fáradjon, ha esetleg értékesíteni szeretné majd nekünk a felvételt, mert nem fogjuk kérni. Ő azért csak ragaszkodott hozzá, hogy felvegye, hát jó. Aztán érkezett egy fiatal hölgy, az anyakönyvvezető kérdését tolmácsolva, hogy ugye meggondoltunk magunkat és mégis lesz gyűrűfelhúzás. Nem lesz. Meglepve el.
Aztán végre elérkezik a pillanat, a kamerás hölgy javasolja, hogy menjünk ki és jöjjünk be. Erre elég egyértelműen jeleztem, hogy ennek nem sok értelmét látom, hiszen már eleve bent vagyunk, nem sportolni jöttünk. A csalódása nyilvánvalóvá vált, hogy nem rögzíthette, ahogy 'bevonulunk', mögöttünk a két tanúval, és az extra potyautasként megjelent unokahúgaimmal, akiket talán messze a legjobban érdekelt az egész ceremónia a társaságból, de azért őket se nagyon.
Helyet foglalunk az addigra már barokkosra bodorított hajú anyakönyvvezető előtt, aki olyan patetikus hangon kezdi, hogy erősen fontolgatom, hogy rendre utasítom, de végül ennél is nagyobb baj történik. Ugyanis puszta kedvességből, és persze mert nem tudta elviselni, hogy valaki képes legyen versmondás nélkül összeházasodni, hatalmas lendülettel belecsap egy Illyés-versbe. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy melyikbe, ugyanis a feleségem röhögőgörcsöt kapott a bejelentéstől, és végig nem is sikerül már visszanyernie az önuralmát. Én közben apátiába süppedek, az unokahúgaim nevetnek és fotózgatnak felváltva, egészen a megnyugtató igenig.
A videós néni pedig megkérdezi, hogy törölheti-e a felvételt, miután arra sikerült rábeszélnie, hogy legalább belenézzünk. "Ha saját szórakozására nincs szüksége rá, akkor természetesen igen, köszönjük." 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilageteto.blog.hu/api/trackback/id/tr877752542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pergamenta 2015.09.03. 19:44:17

Blogot irsz, de nem kersz a "jotanacsbol"? Kicsit olyan...skizo...nem?

Világetető · http://vilageteto.blog.hu 2015.09.03. 20:31:39

@pergamenta: nem látok összefüggést a blogírás és a tanácskérés között! Amúgy persze mindenki adhat tanácsot, csak vállalja a következményeket :)

Alick 2015.09.04. 13:35:25

Erős érvek az adminisztrált házasságkötés ellen.

David Bowman 2015.09.04. 13:38:45

Látod, én az egészet en block kihagytam.

croc 2015.09.04. 14:52:35

ki kell hagyni az ilyet. nemcsak azért, mert szánalmas, mint a magyar állam legtöbb erőfeszítése.
azért is, mert minél messzebb van a hálószobádtól Állam bácsi és az ő nagytudású alkalmazottai, annál jobb neked.